Mintha ciánoznának a miskolci Vodafone üzletekben. Egy hónappal ezelőtt még sorba kellett állni, ma már azonnal szólítják a parasztot. A hírek szerint most lett vége a több mint mint tíz éve tartó nagy kombányozásnak, és nagyjából ugyanez a helyzet a többi mobilszolgáltatónál is.
Miután évekkel ezelőtt a cégnél dolgozó rokon segítségével kapott kedvezményes tarifa révén a Vodához keveredtem, itt ragadtam. Volt ugyan néhány lehúzásszagú mobilinternetes számlájuk, de lustaságból hagytam magam szipolyozni. Egy jó pontot akkor kaptak, amikor Miskolcra költöztették a call-centerüket, mert egy igazi lokálpatriótának ilyenkor elhomályosul az egyébként kristálytiszta látása. Mivel közeledett a hűségnyilatkozat lejárati ideje, körbenéztem, és rájöttem, hogy az egyébként áttekinthetetlen tarifadzsungelekben a Pannonnak van egy olyan olcsó csomagja, amely csattanós választ ad a komcsik gerjesztette görög válság, a magyar kilátások és a saját anyagi helyzetemre. Bejelentésemre, hogy elhagynám a Vodát, a Paris Hiltonra emlékeztető pultos kislány azonnal felajánlotta, hogy eltekintenének attól az összegtől, amit akkor kellene fizetni, ha üzleti előfizetéses számomat az új cégem nevére szeretném átvinni. Mire hazaértem, már telefonáltak a Voda központjából(Miskolcról?), hogy újabb kedvezmények kacsingatnak rám, ha maradnék. Ha nektek ennyire fontos vagyok, maradok döntöttem és már láttam, hogy a maradásom érdekében bedobott, kedvezményesen megvásárolható, tapi telefonnal a kezembe fogok vértolulást kapni, akárcsak családtagjaim, akik esténként lefekvés előtt próbálják magukat képbe helyezni az érintőképernyős mobilok használatát illetően. A pofára zuhanás ezután következett, amikor ismét felkerestem a miskolci fő üzletet, ahol én voltam az egyetlen komoly érdeklődő. A többiek, amíg ott voltam, betértek, majd gyorsan távoztak, szemmel láthatóan nem abba a kategóriába tartoztak, akikről a hétfői brainstormingokon, amelyeknek gondolom én, a főtémája a profit növelése, Beck György vezérigazgató álmodozni szokott. Az egyik néni egy reklámszatyor ócska telefon alkatrész összeszerelésére kért ajánlatot, míg egy másik a hűségidő csökkentésére szerette volna rádumálni az ügyintézőket, egy roma család meg kedvezményes telefont szeretett volna venni, de már az adat egyeztetés első pillanatai után a gépből kiderült,hogy nem ez az első sikertelen próbálkozásuk errefelé. Ezzel szemben ott voltam én, aki az elmúlt években szolid, de időben kifizetett számlákat produkáltam, köztük néhány, a szolgáltató számára reményt sugalló egzotikus roominggal és néhány súlyosabb internet felhasználással megspékelve. De hiába. A kedvezmények összefésülésekkel kapcsolatos több mint egy órás alkudozás után már majdnem kezet ráztunk, de a végén csak ki akarták velem fizettetni a számhordozás átírása utáni összeget, amit előző napokban az elsőnek engedtek el. Mivel ekkora öngól kidolgozásban, ti. hogy fizessek azért, hogy maradjak, nem akartam részt venni, egy Kohn bácsi pedig nem volt az üzletben(csak Paris Hilton), aki saját felelősségére és hasznára újra össze tudta volna rakni a cég számára még bevállalható kedvezmények körét, és megtartani egy jó előfizetőt, így a Pannoné lett az üzlet. Én sajnálom a legjobban...